Az nem jó, ha mindig csak adsz.. Mindig csak te adsz. Kell, hogy visszafelé is működjön a dolog, kell, hogy legyen visszacsatolás. Tudod, kell az egyensúly.. Mert az, ha csak te keresed, te hívod, te írsz neki, csak te akarsz találkozni, csak neked fontos, hogy mi van vele, az nem jó. Tudod, egy idő után természetessé válhat számára, hogy bármit kérhet, bármit tehet, mert te úgyis elnézed neki, mert nem akarod elveszíteni. Magabiztossá válik, és kényelmessé. És a legrosszabb az egészben az, hogy mindeközben te boldogtalanná válsz. Mert érzed, hogy egyoldalú a dolog, de valamiért annál inkább kapaszkodsz belé. Azt gondolom, hogy meg kell tudni húzni a határvonalat a szerelem és az önfeladás között.

Néha csak ámulok az embereken, hogy mennyire önzőek, hogy mennyire nem számít nekik az, hogy egy másik ember mit érez. Az emberek 80%-a azt hiszi, hogy nagyon penge és semmi nem állhat az útjába. Olyan emberek siránkoznak jobb életért, akik saját magukkal sincsenek tisztába. Persze nem tudják bevallani maguknak, hogy talán bennük van a hiba. Nem az a lényeg, hogy milyen tárgyaink vannak, hogy mivel tudunk kitűnni a tömegből. Csak egy valamivel tudunk kitűnni a tömegből, azzal, hogy olyat adunk, amit más nem tud. Sokkal fontosabb egy emberi érzés, egy jó szó, egy megértő beszélgetés, mint az, hogy milyen telefont emelünk a fülünkhöz, hogy milyen kocsival járunk, vagy hogy mit vettünk. Az ember csak akkor értheti meg milyen fontosak neki ezek a dolgok, ha egy olyan dolog történik, amire nem számított... Akkor már sokkal fontosabb egy ölelés egy megértő szó, mint bármi más. Csak az a baj, hogy sok ember már későn jön rá, hogy mennyire fontos is lett volna szeretni és megérteni a másikat Mindenkinek szüksége lesz egyszer arra a törődésre, amit lehet, hogy már régen eljátszott. Úgy kell élnünk, hogy lesz holnap is és semmibe nem kerül egy jó szó, vagy megkérdezni a másikat, hogy hogy van, segíteni neki nem kell, hogy az anyagi jellegű legyen, éreztetni vele, hogy fontos. Mert egyszer mindenki fontos volt valakinek!!!

Az, akinek nem vagy elég most, aki megaláz, talán sohasem leszel az. Menj tovább, és hidd el, jön majd olyan, akinek elég leszel. Ne akarj görcsösen megfelelni. Igen, a szeretet nagy úr, de ha nem viszonozzák csak szenvedés. Lépj, ne ragaszkodj a múlthoz, ahhoz, ami egyszerűen nem megy, mert másképp rosszul fogod érezni magad. Tudd elfogadni, ha valaminek vége van. Hiszen minden csak addig tart, ameddig téged szolgál.

Felemelsz, aztán a földhöz vágsz... Sohasem vagyok biztos az érzéseimben, mikor velem vagy. Őszintén megnyíltam előtted, de nem tudom miért, hisz te sohasem mondod ki igazán, ami a fejedben jár.. éÉs ez olyan, mintha törött üvegen járnék... Tudni akarom, de nem akarom megkérdezni.. Magadhoz engedtél, de néha a szemeid oly üresek, hogy belül megfagyok tőle...