|
| |
|
Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért. Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
| |
|
2017.06.21. 20:05
2017.06.21. 20:00
2016.10.05. 19:49
2016.10.03. 19:54
2016.09.25. 10:29
| |
|
|
|
Igazából nem is kéne itt lennünk...2014.06.08. 13:06, Notti
Igazából nem is kéne itt lennünk! De itt vagyunk. Olyan ez, mint a nagy regényekben, amikre mindenki emlékszik. Mind teli voltak sötétséggel és veszéllyel, és néha még a végüket sem akartuk tudni, mert boldogan semmiképpen sem végződhettek. Hogy lehetne a világ újra olyan, mint volt, ha ennyi szörnyűség történt közben? De végül is ez csak egy múló dolog. Ez a sötétség. Még a sötétségnek is el kell múlnia, új nap virrad majd fel! És ha egyszer kisüt a nap, annál tisztábban fog ragyogni. Az ember azokra a történetekre emlékszik, amik jelentettek valamit, még ha túl kicsi is volt hozzá, hogy megértse, miért. De azt hiszem, én igenis értem, most már tudom! E történetek szereplői gyakran visszafordulhattak volna, feladhatták volna, választhatták volna a könnyebb utat, de nem tették. Továbbmentek, pedig néha a pokolba kivánták az egészet, nem adták fel akkor sem amikor már reményük sem volt a sikerre, ha el is buktak, újból és újból feltápászkodtak a földről, mert volt kibe kapaszkodniuk és volt miben hinniük. Akad még jó ebben a világban, lehet, hogy nem a szerelem az és biztos, hogy nem a pénz amiért érdemes küzdeni. De egy biztos ha van egy igazi barátod, már nem vagy egyedűl, már megéri küzdened, már megéri élned.
A mi Kulcsembereink...2014.05.30. 18:50, Notti
Vannak emberek, akikkel nem lehet beszélni. Nem, ez így nem igaz; nemcsak beszélni nem lehet velük, hanem semmi mást sem. Egyszerűen összeomlik minden. Vagyis inkább felépül. Egy fal. És az egész olyan kellemetlen lesz. Inkább elköszönnénk, és mennénk. El onnan. De azért előtte még húzzuk – pedig tudjuk, hogy felesleges. Nem a mi hibánk, de nem is másé. Azért talán mégis a miénk. Vagy másé. Persze vannak még emberek. Már messziről észrevesszük, majdhogynem érezzük őket. Semmi erőltetettség, minden magától megy. Félszavak. Csillogó szemek. Felpörgünk… Náluk van a kulcs. Vagy legalábbis tudják, mi az.. És felhúznak, mint azokat a játékokat a régvolt időkből. De van, mikor ők is elveszítik a kulcsot. Kínos pillanatok közepette keressük, és más nem illik a zárba. Majd legközelebb. Nem kell idegeskedni. Nem hagynak cserben. Soha. Ők a Kulcsemberek. A mi Kulcsembereink...
Barátság...2014.05.14. 17:04, Notti
Semmibe se kerül, de sokat ad. Gazdagabbá teszi azokat, akik kapják, és mégsem juttatja koldusbotra azokat, akik adják. Egy pillanatig él csak, de az emléke örökké megmarad. Senki sem olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle, és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle. Boldoggá teszi az otthont, táplálja a jóakaratot az üzleti életben, és a barátság biztos jele. Nyugalom a megfáradtnak, napfény a csüggedőnek, világosság a szomorkodónak, és a természet legjobb orvossága a bajok ellen. Mégsem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni, mert nem áru, csak önként lehet adni.
| |
|
|