|
| |
|
Nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. Évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. Nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. A körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. Vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan te szeretnéd, ez nem azt jelenti, hogy nem szeret téged teljes szívével. Hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. Hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak. Hogy nem számít, hány szilánkra tört a szíved: a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod. Talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele. Tudunk majd hálásak lenni ezért az adományért. Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
| |
|
2017.06.21. 20:05
2017.06.21. 20:00
2016.10.05. 19:49
2016.10.03. 19:54
2016.09.25. 10:29
| |
|
|
|
Aki a másik embert elítéli, az tévedhet...2014.12.08. 08:20, Notti
Aki a másik embert elítéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sohasem téved. Annyira vagyunk lelkileg egészségesek, amennyire képesek vagyunk megbocsátani a minket ért sérelmekért. A megbocsátás sokszor egészen természetellenes dolognak tűnik, merthogy az igazságérzetünk azt mondja, hogy az embereknek igenis meg kell fizetniük azért a sok rosszért, amit tettek. Ám a megbocsátás a szeretet ereje, amivel megtörjük a természet törvényét. A vádaskodásra, és haragtartásra való hajlam gyerekes, és beteges tulajdonság. A haragról való lemondás, a megbocsátás képessége az ismertető jegye az igazán felnőtt embernek. A megbocsátás önös érdek. Minden megbocsátás annak válik a javára, aki megbocsát, mivel a megbocsátás kihat a lelki nyugalmára. A megbocsátás nem a másik fél érdekét szolgálja. A másiknak sokszor sejtelme sincs arról, hogy meg kellene bocsátanunk neki. Talán nem is emlékezik arra, hogy megsértett minket. A megbocsátás saját érdekünkben történik. Az egészségünk érdekében. Szükségünk van rá a gyógyuláshoz, mert ha megrekedünk a dühnél, a lelkünk sorvadni kezd. Megbocsátani annyit jelent, mint lehetővé tenni magunk számára azt, hogy nyugodtan aludjunk. Ha nem tudunk megbocsátani, nem tudunk jót akarni, akkor saját magunkat tesszük boldogtalanná, mert képtelen együtt lenni a szívbéke és a gyűlölet. Tehát éppen az ellenség kívánságát valósítjuk meg, vagyis ártunk önmagunknak.
Néha csak ámulok az embereken...2014.12.07. 10:54, Notti
Néha csak ámulok az embereken, hogy mennyire önzőek, hogy mennyire nem számít nekik az, hogy egy másik ember mit érez. Az emberek 80%-a azt hiszi, hogy nagyon penge és semmi nem állhat az útjába. Olyan emberek siránkoznak jobb életért, akik saját magukkal sincsenek tisztába. Persze nem tudják bevallani maguknak, hogy talán bennük van a hiba. Nem az a lényeg, hogy milyen tárgyaink vannak, hogy mivel tudunk kitűnni a tömegből. Csak egy valamivel tudunk kitűnni a tömegből, azzal, hogy olyat adunk, amit más nem tud. Sokkal fontosabb egy emberi érzés, egy jó szó, egy megértő beszélgetés, mint az, hogy milyen telefont emelünk a fülünkhöz, hogy milyen kocsival járunk, vagy hogy mit vettünk. Az ember csak akkor értheti meg milyen fontosak neki ezek a dolgok, ha egy olyan dolog történik, amire nem számított... Akkor már sokkal fontosabb egy ölelés egy megértő szó, mint bármi más. Csak az a baj, hogy sok ember már későn jön rá, hogy mennyire fontos is lett volna szeretni és megérteni a másikat Mindenkinek szüksége lesz egyszer arra a törődésre, amit lehet, hogy már régen eljátszott. Úgy kell élnünk, hogy lesz holnap is és semmibe nem kerül egy jó szó, vagy megkérdezni a másikat, hogy hogy van, segíteni neki nem kell, hogy az anyagi jellegű legyen, éreztetni vele, hogy fontos. Mert egyszer mindenki fontos volt valakinek!!!
Amikor te egyedül vagy...2014.12.07. 10:02, Notti
Amikor te egyedül vagy, akkor nem egyszerűen egyedül vagy - te magányos vagy. A magány és az egyedüllét között pedig óriási különbség van. Amikor magányos vagy, akkor a másikra gondolsz, hiányolod a másikat. A magányosság egy negatív állapot. Úgy érzed, jobb lenne, ha a másik - a barátod, a feleséged, az anyád, a szerelmed, a férjed - ott lenne. Jobb lenne, ha a másik ott lenne veled... de nincs ott. A magány a másik hiánya. Az egyedüllét viszont önmagunk jelenléte. Az egyedüllét nagyon pozitív; egy jelenlét, egy túlcsorduló jelenlét. Annyira szétárad a jelenléted, hogy betöltheted vele az egész világegyetemet, és senki másra nincs szükséged.
Valójában semmit sem birtokolsz...2014.12.07. 09:24, Notti
Valójában semmit sem birtokolsz, csak őrzöl egy darabig. S ha képtelen vagy tovább adni azokat, akkor azok birtokolnak téged. Bármi legyen is a kincsed, úgy tartsd a markodban, mintha vizet tartanál. Mert ha megszorítod eltűnik. Ha kisajátítod, tönkreteszed. Tartsd szabadon és örökre a tiéd marad.
Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden...2014.12.06. 18:09, Notti
Néha csak úgy hagyni kell, hogy a feje tetejére álljon minden. A világ, az életed, minden. Nem összetörni, nem kiakadni, hanem tudni, hogy semmi sem történik véletlenül, és valójában minden a helyén van, vagy legalább úton. Kell, hogy lekössön valami, kell a kuszaság, az unalmas csak árt neked. Örülj a káosznak, hiszen minél nagyobb van körülötted, annál nagyobb rendet tudsz varázsolni. Végül általában mindig a legnagyobb kuszaságból születnek a legjobb dolgok. Szóval csak hagyni kell, hogy minden megtalálja a maga helyét. Hiába is akarnád érteni, úgysem fog menni. Szóval csak türelem.
| |
|
|